Karácsony harmadik napján fotókörös ismerőseimmel Galyatetőre mentünk.
A témát a hó által bekeretezett és feldíszített növények, fák adták, hiszen a hó úgy meg tudja változtatni a körülöttünk lévő világot, mint egy mesebeli tündér.
A táj puha-pihés lesz, mint a csecsemő, amit bepólyálnak, ha világra jön. Takaró kerül rá, ami megvédi minden rossztól, ami érheti tavaszig.
A fák ünnepélyessé válnak, fekete-fehérbe öltöznek, ami távolságtartóvá teszi őket és minket is, mert tudjuk, hogy az ünnepi öltözet csalóka.. Nem szabad megölelni őket, mert megfagy tőle a testünk és a lelkünk, ha sokáig a közelükben leszünk Csak távolról, tisztelettudóan szabad nézni őket, mint egy idegen katedrálisba betévedt vendég.
Ha a körülöttünk lévő nagy nyugalom időnként felborul és a felgerjedő, szélfújta hó miatt össze kell húznunk magunkat a kabát rejtekébe, tudjuk, hogy ez nem a mi birodalmunk…
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése