Nyár van. A búzatábla hosszan elnyúlik a hegy alatt, ahol állok s amikor fúj a szél, meg-megsuhintja a zöldessárga szálakat, amelyek között itt-ott egy búzavirág tűnik fel.
A fuvallatok amilyen ütemben hol hosszában, hol keresztben simogatják a domboldalt, a búzaszálak úgy hajladoznak engedelmesen, az égi karmester vezénylése szerint.
A címben lévő széki (Mezőség, Erdély) dal sora jutott eszembe...
Búza közé száll a dalos pacsirta
Hogyha magát már odafent kisírta
Én is szállnék, száll a lelkem zokogva
Leszállani nem szállhatok sehova
Nem fogad bé, hova szállnom kellene
Búzavirág szemű babám kebele
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése