2012. április 29., vasárnap

Mesterségem címere - a cipész


A mesterségem címere sorozatból a következő, akit be szeretnék mutatni: Füleki László Gyöngyösről. Ha valaki gyanakszik az ismerős név hallatán, annak igaza van, az apámról van szó.
A cipész ma már egy kihalófélben lévő szakmának minősül, mert a régi cipőket is sokszor eldobják és újat vesznek helyette. Az a korosztály viszont, amelyik megtanulta a spórolást, megbecsüli ezeket az embereket.
Apám is megtanulta mindazt, amit erről a szakmáról tudni kell, onnan kezdve, hogyan kell az elkopott sarkú cipőt tisztességesen megcsinálni, egészen egy birgerli csizma vagy egy menyasszonyi cipő elkészítéséig. Nekem is van olyan félcipőm, amit ő készített. Tudását később már ipari üzemben kamatoztatta, komoly pozíciókban, miközben a fizikai tevékenységet soha nem hagyta abba. Aztán nyugdíjba vonulása után ugyanúgy folytatta és ma is, 79 éves korában is ugyanazzal a kitartással és szakmaszeretettel hozza rendbe az elhasználódott lábbeliket.
A képek azt a pár négyzetmétert készültek, ahol a munka zajlik, a ragasztók, az árak (ez egy szerszám!), a csiszoló és varrógépek mellett, a "pangli" (munkaasztal) és a suszterszék között.











1 megjegyzés:

Petra írta...

Annyira jó érzés látni ezeket a képeket. Csodálatos, hogy elkészítetted őket.