Elmaradások 2018-ból 5. Ősz a Vigyázó hegységben

A Vigyázó környéke nem messze esik Feketetótól, rendszeresen járok ide, új helyeket és élményeket keresek és találok minden alkalommal. A Sebes-Körös völgyében lévő kalotaszegi magyar falvak itt találkoznak a föléjük tornyosuló havasokkal.
A hegyek között számos román (helyi szóhasználat szerint: móc) település húzódik meg, a nálunk Őrséghez hasonló formában elhelyezkedve, tehát nagy területen, viszonylag távol lévő házakkal, sok erdővel és legelővel.
Itt az állatok (juhok, tehenek, lovak) tartása adta a fő megélhetést az embereknek, ma is számos helyen lehet találkozni ezekkel, sokszor anélkül, hogy embert látnánk a közelben.
Ma sokfelé elhagyatottak ezek a házak vagy öregek élik magányosan, családjuktól, gyerekeiktől messze életüket.

Októberben már erősen látszik a lehelet reggel, egy meleg bakancs s egy kabát jó utitárs, ha a korai nap után megy az ember. Amint elkezd melegedni a föld, a jég olvadni kezd, a vízcseppek megjelennek a mezőn vadvirágain, hogy játszanak egy kicsit a fénnyel...

Amint a nap magasabbra emelkedik, a hegyek közti völgyekben is megjelenik a fény, megfesti a lombokat, fákat, mezőket, amelyek szinte lángolnak a narancs-barna-sárga színekben.

 

Elmaradások 2018-ből 4. Feketetó

Október, Erdély, Feketetó.
Lassan mondani se kell... Valahogyan jön egy érzés, hogy menni kellene. Pedig csak egy vásár, amilyenből sok van Erdélyben és Erdélyen kívül.
Talán azért megyünk, mert közünk van az ottlévők egy (kis) részéhez. Néha olyan hangulat van, mintha még szocializmus lenne, mintha mindannyian ugyanannak a kutyának a kölyke lennénk.
Akik értik, amint mondunk és mi is bólogatunk arra, amit kíváncsi szemekkel méregetve mondanak nekünk, mikor szóba elegyedünk.
Aztán olyanok is vannak, akikre úgy nézünk, mintha másik bolygóról jöttek volna és olyanok is, akik ott vannak, de észre sem vesszük őket.
Talán a "zece lej! zece lej!" háttérzajért, a néger kürtőskalács árusért, a rozsdás csavarok gazdájáért és a gábor cigányok kitisztított bútoraiért. Hogy ott legyünk, ahol a különböző életek dolgai beturakodnak a mi életünkbe. Hogy csodálkozzunk rájuk és nyugtalanítsanak bennünket: ez kellene nekem?

Elmaradások 2018-ból 3. Kőröshegyi híd

Szeptember végén Balatonföldváron üdültünk, nem tudtam megállni, hogy a Kőröshegyi híd környékét ne járjam be, itt születtek ezek a fotók.

Elmaradások 2018-ról 2. Kereki szüret

Kerekiben jártunk ősszel - véletlenül.
S belecsöppentünk egy számomra szokatlan szüreti felvonulásba.
A résztvevők lovaskocsikat fogadtak és összegyűltek a kocsma (Y büfé...) előtt.
A polgármester és felesége felszállt az első kocsira, majd a többiek - általában fiatalok, akik közül  a lányok egy része "magyaros" viseletbe öltözött - felszálltak a többire. Egy viseletbe öltözött fiú az első kocsira szállva kisbíróként kidobolta, hogy mi történt a faluban egy év alatt - mintha a polgármester kortesbeszéde lenne...
Ezután az összes kocsi elindult a falu másik részébe, ahová megérkezve a kisbíró a felolvasást megismételte, ami után az ott lakók az utcára kirakott asztalokon megrakott enni-innivalóval kínálták meg a kocsik utasait. Mindezt, bejárva a települést, jó pár helyen megismételték.
A menet a helyi focipályára érkezett meg, ahol ingyen gulyás várta a résztvevőket, ami után egy zenekar muzsikájára mulatoztak még sokáig a résztvevők.
Utánanézve 100-200 évre visszamenőleg, ezek az ünnepségek valószínűleg egyrészt a céhes farsangi felvonulásokból, másrészt az uradalmakban végzett nagy munkák  befejezést követő korábbi szokásaiból alakulhatott ki. A 20. század elején ezek tartalmát az állam rendeletekben kívánta szabályozni, ami egyrészt az egységesülés felé mutatott, majd a szocializmusban ezek tartalmát a rendszernek megfelelően módosították, majd a 80-as években sok helyen meg is szűntek ezek lekopott (gyakran csak külsőségekben másolni kívánt, ezért gyökértelenné vált) változatai.
Az 1990-es rendszerváltozás után évtizedben sok helyen aztán felújították ezeket a felvonulásokat, ismét módosításokkal, kisebb-nagyobb sikerrel. Mindenesetre ezek az alkalmak mindenképpen egy közösség közös kultúrájának, összetartozásának fontos összetevői.
Érdekes lenne utánanyomozni, hogy itt Kerekiben a XIX. században, XX. század első felében hogyan zajlottak ezek a szüreti felvonulások...