S belecsöppentünk egy számomra szokatlan szüreti felvonulásba.
A résztvevők lovaskocsikat fogadtak és összegyűltek a kocsma (Y büfé...) előtt.
A polgármester és felesége felszállt az első kocsira, majd a többiek - általában fiatalok, akik közül a lányok egy része "magyaros" viseletbe öltözött - felszálltak a többire. Egy viseletbe öltözött fiú az első kocsira szállva kisbíróként kidobolta, hogy mi történt a faluban egy év alatt - mintha a polgármester kortesbeszéde lenne...
Ezután az összes kocsi elindult a falu másik részébe, ahová megérkezve a kisbíró a felolvasást megismételte, ami után az ott lakók az utcára kirakott asztalokon megrakott enni-innivalóval kínálták meg a kocsik utasait. Mindezt, bejárva a települést, jó pár helyen megismételték.
A menet a helyi focipályára érkezett meg, ahol ingyen gulyás várta a résztvevőket, ami után egy zenekar muzsikájára mulatoztak még sokáig a résztvevők.
Utánanézve 100-200 évre visszamenőleg, ezek az ünnepségek valószínűleg egyrészt a céhes farsangi felvonulásokból, másrészt az uradalmakban végzett nagy munkák befejezést követő korábbi szokásaiból alakulhatott ki. A 20. század elején ezek tartalmát az állam rendeletekben kívánta szabályozni, ami egyrészt az egységesülés felé mutatott, majd a szocializmusban ezek tartalmát a rendszernek megfelelően módosították, majd a 80-as években sok helyen meg is szűntek ezek lekopott (gyakran csak külsőségekben másolni kívánt, ezért gyökértelenné vált) változatai.
Az 1990-es rendszerváltozás után évtizedben sok helyen aztán felújították ezeket a felvonulásokat, ismét módosításokkal, kisebb-nagyobb sikerrel. Mindenesetre ezek az alkalmak mindenképpen egy közösség közös kultúrájának, összetartozásának fontos összetevői.
Érdekes lenne utánanyomozni, hogy itt Kerekiben a XIX. században, XX. század első felében hogyan zajlottak ezek a szüreti felvonulások...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése